2009. 07. 30 - 08. 03.
Pakolás, munka, fogorvos, idegbaj.... Végre indulás.
Este 6 is elmúlt mire végre minden bent volt a Fiestában. Szó szerint minden. Úgy megpakoltuk a kisautónkat, mintha legalább 4 hónapra, legalább Szibériáig és legalább 4-en
indultunk volna útra. De aki már utazott velünk, az tudja, hogy ez csak a szokásos :)!
Hosszas forró zötyögés után hajnal 4-re megérkeztünk Arcoba, ahol gettóztunk egy éjszakát. Majd másnap gyors kötélvásárlás után irány tovább át Olaszországon, le a francia Riviérára. Azt hittük megőrülünk a melegtől meg a kilométerektől, így este 11-kor végül úgy döntöttünk, hogy megállunk valami kis francia faluban a hegyek között a spanyol határtól nem messze. Olettében éjszakáztunk, és a reggeli ébresztőnk egy érces hangú harang volt. Mint Marci felefedező sétájából kiderült, felettünk (kb. 100 méterre) egy 11. századi templomocska állt, és őrizte az éjszakai álmunk.
Kicsit bezsongva ültünk újra az autóba, mert már nagyon mászhatnékunk volt az ezerórás autókázás után. Az első cél a spanyol határ volt majd Andorra, hogy olcsón megetessük a kisautónkat és végül TRES PONTS, a hely, ahol egy jó barátunk az első 8a-ját mászta:). A helyet nem volt egyszerű megtalálni kaller és részletes térkép nélkül, de egy telefonos segítség sokat segített az ügyön. Még épp időben, mert Marci már kishíjján agyvérzést kapott a saját szülinapján:).
A kalandos parkolókeresés után, már nem volt gond megtalálni a végtelenbe nyúló, áthajló szektorokat. WOW!!!! Hihetetlen szép utak nőttek ki a földből, csak egy kicsit kuszán:). Volt ugyan egy kaller a fal aljában, de attól egy térképész se baszta volna hanyatt magát - hogy egy kedves barát szófordulatával éljek:).
Egy újabb kétségbeesés után, hogy itt vagyunk a bomber helyen, és nem tudunk mászni, megérkezett néhány nagyon kedves francia mászó, akik idegenvezetést tartottak nekünk cuki flanszia angolsággal:).
Végre másztunk!!!!!
Az utak elég hosszúak voltak. És hát nem tudom, hogy ki mondta, hogy Spanyolországban barátságosabb a számozás, de ez az eddig látogatott helyekre egyáltalán nem igaz. De mindegy, ne legyünk számmászók. Élvzzük a mozgást, a magasságot, a kilátást :)Ez utóbbit azért nem olyan sokáig. A Pireneusokba jósolt vihar ugyanis fél 9 körül megérkezett. kb. 2 percen múlt, hogy nem szakadt ránk az ég.
Az esőtől egyenesen Terrassába menekültünk. Villámos, dörgős út után megérkeztünk Tomi városába, ahol nagyjából nyoma sem volt a viharnak. Tamással egy benzinkúton találkoztunk. Vicces volt az első találka. Épp hátrébb húzódtunk Marcival, amikor egy hosszú, sötét Pasta sebesen bekanyarodott a BP kútra. A sofőrnek az arca nagyjából az orrától felfelé látszott csak ki, és az ülés úgy hátra volt hajtva a kormány előtt, mintha egy nyugágy lett volna. Aztán a gengszterautóból kiszállt Tomi a szép élénkkék szörfgatyájában:).
Aztán irány a csodakéró...!
Jó helyünk volt:)A viszontlátás nagy öröme után másnap elindultunk mászni Szent Lőrincbe. A fal majdnem Ceuse-i messzeségben van a parkolótól, én nagyjából azt hittem szomjanhalok, mire felérünk. Aztán persze a látvány kárpótolt mindenért, és valahogy életben is maradtam. Vicces volt, hogy a "melegítőszektorba" az első mászópáros, akivel összefutottunk az a spanyol pár volt, akikkel Marci Adlitzban spanolt össze, és e-mailcímet is cseréltek. Tomi is nagyban nyomta a spanolást a helyi ismerősökkel. Tök jó hallani, ahogy spanyolul nyomja...:).
A hely hihetetlen szép volt. Az én fejemben valami salakos izékő élt, ha azt hallottam, hogy konglomerátum. Most már kicsit máshogy képzelem el a dolgot. Nagyon furcsa volt először, hogy terméskőszerű cuccok lógnak ki a falból, aztán hirtelen adlitzi lyukak jönnek, és még egy kis reibung is befigyel, csakhogy minden meglegyen:). De egyszerűen gyönyörűek az utak, ezek is a végtelenbe visznek.
A nap végére elég érdekes időjárásunk kerekedett. Olyan szinten bejöttek a felhők, hogy beléjük tudtunk harapni. De lényeg, hogy nem lyukadtak ki, így fél 9-ig nyomhattuk a mászókát :).
A hosszú nap után nem is várhatott volna más ránk, mint egy fini meleg vacsora, és persze egy pár jéghideg koktél :).
A kajáról a fiúk, a piáról inkább én gondoskodtam. Így ünnepeltük Marci szülinapját, az első házassági évfordulónkat és az újratalálkozást :)
És az éjszaka csúcspontjaként Tamás még divatbemutatót tartott nekünk kb. fél 1-1 körül :). Marcit persze az érdekelte a legjobban, hogy a "kicsit" poros-szutykos Petz fejlámpa vajon működik-e még:)
A válasz:....... igen :)!
Másnap nem tudom, hogy ment Tomi dolgozni. Az szinte biztos, hogy egy kicsit másnaposan:).
Mi is csak a Montserratra mentünk turistáskodni. Még mindig nagyon gyönyörű a monostor és az egész vidék!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése