Hát sajnos a felmentő seregre hiába vártunk, mert mégsem tudtak jönni. Így másnap az eredeti tervnél maradtunk, és egy jó pihinapot tartottunk. A nyugis kávézás és a cornflakes után kipakoltuk a maradék cuccot a kisautónkból (hihetetlen, hogy még mindig mennyi cuccunk van :), és Huesca felé vettük az irányt. A városban elég jól sikerült tájékozódnunk, ami elég meglepő, ha én vagyok a mitfahrer :).
Huescában rögtön megtaláltuk a tourist office-t, ahol elláttak minket várostérképpel, és néhány jótanáccsal. Ja, és beregisztráltak minket jó nagy betűvel a statisztikába, mivel magyar nem túl sok jár arrafelé.
A város iszonyatos lázban égett, mivel másnap kezdődött a "fradis" fiesta. Szóval valami ünnep, aminek zöld és fehér volt a jelképe. Már mindenhol ilyen színű szalagok lógtak és ilyen ruhákat, kendőt meg ilyesmi kiegészítőket lehetett venni.
A fiesta
A parkban a kukacbokrok között
Harci buro Catala :)
A város nem tett ránk túl nagy benyomást, de azért érdemes volt bekukkantani. Kifelé menet megálltunk egy Eroskinál, ahol feltankoltuk a kajakészletünket meg ILONÁT (a fiestánk) is megetettük jóáron. Valószínű, hogy Spanyolország legolcsóbb kútján tankoltunk, 0,89 volt a diesel :).
Hazafelé Marci még kitalálta, hogy mi lenne, ha megnéznénk az Alquezar nevű helyet, ami szintén mászóknak való paradicsom, csak télen finom :). Időnkből kitelt, úgyhogy nyakunkba vettük a fehér utakat, és kanyarogtunk felfelé. Egyszer csak egy P1-hez érkeztünk, ahol rengeteg autó állt. Ez már egy kicsit gyanús volt. Egy tiszteletkör után megfordultunk, és leálltunk egy szabad helyre. Inkább gyalogosan közelízettük meg Alquezart. Hihetetlen szép kolostor és falucska tárult elénk a 11. századból. A kb. 500 fős lakosú falura juthatott kb. 1500 turista, 5 apartman, 2 kemping és sok-sok bár és étterem. A turist office-ban ennek ellenére megint igencsak kerek szemekkel néztek ránk, amikor kérdésükre megmondtuk, hogy honnan jövünk, és nagy piros ikszet raktak a HUNGARY-hoz :).
A falu gyönyörű volt, a sziklák hatalmasok és áthajlók. Mivel az idő is kegyesnek tűnt, tettünk egy kétórás kanyontúrát a falu alatti folyónál. Nem éppen ehhez voltam öltözve, de én lettem a nap hőse, hogy a 4Eurós tangapapucsban végignyomtam a túrát :). De megérte. Meseszép helyeken jártunk.
Alquezar
A kanyontúra
Jobbra dűl, balra dűl ...
Másnap, harmadnap nyomtuk keményen a mászást. Közben megérkezett egy régi jó ismerős is. Egy cseh csóka, aki mindig Marcival spanol Adlitzban, és amúgy ő az, akivel először Frankenjurában találkoztunk. A csóka úgy néz ki, mint Harry Potter csak kb. 50 évesen. Sokat beszél, nagyon korrekt és barátságos, de összességében egy elég vicces figura. A kempingben már sok emberkének/szomszédnak van neve. A mellettünk lévő spanyol srácok például a Neoprénoszok, mert minden reggel a száradó neoprén rucijukat bámuljuk, ami a mi szárítókötelünkön lóg :). Aztán a másik oldali szomszédok 2 lengyel páros, akik közül az egyik lány iszonyatosan magas, széles hátú és szigorú, ő lett a tenyeres-talpas, akitől nem szeretnénk pofont kapni. Aztán vagy egy pakolós csak, aztán a hollandok lettek a "twee dürüm döner met kaas, asjublieft" és van egy üvöltő őrült, akinek retteget Iván lett a neve. A képből már csak az a két fekete kismacska hiányzik, aki minden este a mi ponyvánkon hancúrózik Marci nagy örömére :).
Az"otthonunk"
A lényegre, visszatérve: MÁSZÁS. Még mindig az az érzésem, hogy csak kóstolgatjuk a helyet. Marci már beleszállogattott egy-két 8a-ba, én meg harapdálom a 6b, 6b+, 6c-és utakat kisebb nagyobb sikerrel. A tegnapi mászás elég jól ment, sikerült az első 6c-és on sightom. Egy 30 méteres patak feletti útba szálltam be, ami soha nem akart véget érni, de aztán egyszer csak beakasztottam a standot. Juhúúúúú!
A két mászónap után a mait pihenéssel töltöttük. Tettünk egy jó kis túrát az El Puenténél ('A híd'), ami szintén nem egy mai darab, és a kanyonban a víz mentén, majd visszatértünk Rodellarba. Holnap pedig újra mászás :)
A híd és a kanyon
Körpanoráma by Marci (Zsuzsi, felvesztek operatőrnek:)?)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése