Rocky Balboa :)

2009. 08. 13 - 15

Megérkeztünk Tomihoz csütörtök este. Nála minden változatlan, még mindig ugyanolyan lököttek vagyunk együtt, mint korábban :).

Pénteken közösen indultunk Barcelonába, ahol Tomi mosta a fehérneműosztály ablakát, és flörtölt 1000-rel az eladókkal, mi pedig nyakunkba vettük a várost. "megmásztuk" funicularral és telefurikkal a Mont Juic-et, megnéztük az Olimpiai Stadiont, ami 2006-ban és 2007-ben is kimaradt. Aztán annyira meleg volt, hogy lementünk a Plajára :). Ott hihetetlen embertömeg volt, de azért a tenger feledtetni tudta a heringfeelinget.


Így indul a nap Barcelonában :)



Én vezetem a funiculart



Marci és a retteget telefurik:)



A város és én



A két házisárkány :)



A kikötő




Olimpiai stadion



Tükör-kép



Vamos a la playa




Kicsi én... :D




Ma gőzerővel készültünk mászni, de nem nagyon jött össze. Megnéztük Sadernest, ami nem annyira tetszett, aztán átcsúsztunk Montgronyra, ahol meggy nagyságú jegek támadtak az égből. Szóval a kiscsapat megfáradva várta az áthajlás alatt a tisztább időt 10 fokban :).

Ennek lett az eredménye ez a pár fénykép meg a Rocky-videó:)

Így kezdődött ...



A fiúk meg vannak egy kicsit fáradva :)



Bob Marley:)


és Rocky Balboa :) (lásd videó)

Éljen a chips ahoy :)!!!

2009. 08. 12.

Ma reggel igazán pihenten ébredtünk. A jó kis chips ahoy-tól belakva (ez egy fini csokis keksz, Marci kedvence - Horváth Gábor emléktúra :), útra keltünk, és éreztünk a kezeinkben az erőt :). Az időjárás elég meleg volt, de elszántak voltunk, és bátrak :). Ez már a kezdetben is megmutatkozott. Két 6c-vel indítottunk, én az egyiket flasheltem, a másikon egy second go-s revansot vettem. Aztán a naptól lemenekültünk egy másik szektorba, ahol Marci nagyon beindult :). Nyomott nagy gyorsan egy 7c+ second got, egy 7c flasht, egy 7b+ on sightot és végezetül egy 7b flasht. Én pedig megmásztam életem legszebb útját, egy 20 méteres 6b+. Már szemezek az úttal, amióta itt vagyunk, de mindig azt mondogattam magamnak, hogy on sight csak egy van, és várnom kell még. Ma eljött az idő, és érdemes volt türelmesnek lenni. Sikerült a "támadás" :). Az út amúgy csupa cseppkő, a mászása pedig egy igazi táncélmény volt. A tetején egy pálmaszerűen kiszélesedű tufát kellett két oldalról markolászni. Hihetetlen, hogy ilyen utak 6b+-os fokozatban is akadnak. Ha lehetne importálnék párat Magyarországra :)!!!!



A felejthetetlen pálma 6b+






A jó kis mászások után még felnéztünk az El delfinhez. Nagyon fura képződményekre képes a természet :)!


Az El delfin távolról és közelről







A delfin hasa





Holnap viszont búcsút veszünk a kanyontól. Megyünk Tomihoz, és együtt nyomjuk majd az elkövetkezendő 10 napot. Ha a bejegyzések riktkábban jönnek, annak az internethiány lesz az oka. Drága jó wifi :)!!!

Hiányozni fogsz Rodellar!!!


Életképek a faluról







Egy very overhanging warming up 6a:)





Kilátás a Gran Bovedáról




A völgy

Jövőre ugyanitt!!!

2009. 08. 08 - 08. 11.

Hát sajnos a felmentő seregre hiába vártunk, mert mégsem tudtak jönni. Így másnap az eredeti tervnél maradtunk, és egy jó pihinapot tartottunk. A nyugis kávézás és a cornflakes után kipakoltuk a maradék cuccot a kisautónkból (hihetetlen, hogy még mindig mennyi cuccunk van :), és Huesca felé vettük az irányt. A városban elég jól sikerült tájékozódnunk, ami elég meglepő, ha én vagyok a mitfahrer :).
Huescában rögtön megtaláltuk a tourist office-t, ahol elláttak minket várostérképpel, és néhány jótanáccsal. Ja, és beregisztráltak minket jó nagy betűvel a statisztikába, mivel magyar nem túl sok jár arrafelé.

A város iszonyatos lázban égett, mivel másnap kezdődött a "fradis" fiesta. Szóval valami ünnep, aminek zöld és fehér volt a jelképe. Már mindenhol ilyen színű szalagok lógtak és ilyen ruhákat, kendőt meg ilyesmi kiegészítőket lehetett venni.



A fiesta




A parkban a kukacbokrok között



Harci buro Catala :)



A város nem tett ránk túl nagy benyomást, de azért érdemes volt bekukkantani. Kifelé menet megálltunk egy Eroskinál, ahol feltankoltuk a kajakészletünket meg ILONÁT (a fiestánk) is megetettük jóáron. Valószínű, hogy Spanyolország legolcsóbb kútján tankoltunk, 0,89 volt a diesel :).

Hazafelé Marci még kitalálta, hogy mi lenne, ha megnéznénk az Alquezar nevű helyet, ami szintén mászóknak való paradicsom, csak télen finom :). Időnkből kitelt, úgyhogy nyakunkba vettük a fehér utakat, és kanyarogtunk felfelé. Egyszer csak egy P1-hez érkeztünk, ahol rengeteg autó állt. Ez már egy kicsit gyanús volt. Egy tiszteletkör után megfordultunk, és leálltunk egy szabad helyre. Inkább gyalogosan közelízettük meg Alquezart. Hihetetlen szép kolostor és falucska tárult elénk a 11. századból. A kb. 500 fős lakosú falura juthatott kb. 1500 turista, 5 apartman, 2 kemping és sok-sok bár és étterem. A turist office-ban ennek ellenére megint igencsak kerek szemekkel néztek ránk, amikor kérdésükre megmondtuk, hogy honnan jövünk, és nagy piros ikszet raktak a HUNGARY-hoz :).

A falu gyönyörű volt, a sziklák hatalmasok és áthajlók. Mivel az idő is kegyesnek tűnt, tettünk egy kétórás kanyontúrát a falu alatti folyónál. Nem éppen ehhez voltam öltözve, de én lettem a nap hőse, hogy a 4Eurós tangapapucsban végignyomtam a túrát :). De megérte. Meseszép helyeken jártunk.



Alquezar







A kanyontúra





Jobbra dűl, balra dűl ...




Másnap, harmadnap nyomtuk keményen a mászást. Közben megérkezett egy régi jó ismerős is. Egy cseh csóka, aki mindig Marcival spanol Adlitzban, és amúgy ő az, akivel először Frankenjurában találkoztunk. A csóka úgy néz ki, mint Harry Potter csak kb. 50 évesen. Sokat beszél, nagyon korrekt és barátságos, de összességében egy elég vicces figura. A kempingben már sok emberkének/szomszédnak van neve. A mellettünk lévő spanyol srácok például a Neoprénoszok, mert minden reggel a száradó neoprén rucijukat bámuljuk, ami a mi szárítókötelünkön lóg :). Aztán a másik oldali szomszédok 2 lengyel páros, akik közül az egyik lány iszonyatosan magas, széles hátú és szigorú, ő lett a tenyeres-talpas, akitől nem szeretnénk pofont kapni. Aztán vagy egy pakolós csak, aztán a hollandok lettek a "twee dürüm döner met kaas, asjublieft" és van egy üvöltő őrült, akinek retteget Iván lett a neve. A képből már csak az a két fekete kismacska hiányzik, aki minden este a mi ponyvánkon hancúrózik Marci nagy örömére :).

Az"otthonunk"



A lényegre, visszatérve: MÁSZÁS. Még mindig az az érzésem, hogy csak kóstolgatjuk a helyet. Marci már beleszállogattott egy-két 8a-ba, én meg harapdálom a 6b, 6b+, 6c-és utakat kisebb nagyobb sikerrel. A tegnapi mászás elég jól ment, sikerült az első 6c-és on sightom. Egy 30 méteres patak feletti útba szálltam be, ami soha nem akart véget érni, de aztán egyszer csak beakasztottam a standot. Juhúúúúú!

A két mászónap után a mait pihenéssel töltöttük. Tettünk egy jó kis túrát az El Puenténél ('A híd'), ami szintén nem egy mai darab, és a kanyonban a víz mentén, majd visszatértünk Rodellarba. Holnap pedig újra mászás :)

A híd és a kanyon






Körpanoráma by Marci (Zsuzsi, felvesztek operatőrnek:)?)

2009. 08. 03 - 07.

A montserrati kirándulás és Teklának a felejthetetlen póréhagymakrém levese után elindultunk Lleida és Rodellar felé. Gondoltunk rá, hogy benézünk a Santa Ana mászóhelyre. Meg is találtuk egy-két visszakanyarodás után, persze a mitfahrernek köszönhetően (ez én lennék:). A megérkezéskor egy hatalmas völgyzárógát árnyékában Mordor sötét földjén éreztük magunkat :(. Tuti, hogy szellemek laknak azon a helyen, brrrrr...



Ohne mászás, parketta, bőgáz... irány a napfényes Rodellar:)!
Este szokás szerint gettóztunk, hogy csökkentsük a túra büdzséjét. Ennek fejében egy apró szívinfarktust kaptunk reggel, amikor a gardia civil alias karhatalom bekanyarodott a "szállodánkba". De aztán meglátták a magyar rendszámot, és elmenelkültek :)!
Így a reggeli nyugodt kávézást már inkább a kempingbe költözés utánra halasztottuk. A "Hotel Mascun" teraszán elfogyasztott reggeli erőt adott egy kis mászáshoz. Nyakunkba vettük a szokásos ezer kilós hátizsákokat (Tatran 70 :), és megtámadtuk az El Caminot. Kóstolgattuk az utakat, élveztük a kilátást, és hamarosan elmenekültünk egy másik szektorba a bekúszó Nap elől.

Egy kis ízelítő a völgyből és a hangulatból:).









Az első benyomásom az volt, hogy az utak egy csöppet sem lettek könnyebbek, mint 2006-ban voltak. De azért 1-2 revans az besikerült:)!
Másnap a Nap is megnyomta a fiúkat, úgyhogy nem másztunk SEMMIT :). Egyébként is: "nem kell mindig mááááászni!!!"
De tegnap meg ma, nyomtuk ezerrel...




Olyan érzésünk van, mintha a Horváth cukrászdában lennénk, és néha azt sem tudnánk, hogy melyik dzserri berry cukorkába harapjunk bele :), mind olyan finomnak tűnik. Adj tanácsot, Feri :)!!!!!!


A mai napi mászásra egy 6b+ tette fel a pontot. 38 méter, kitett élen. Marci mászta, és javaslatára inkább csak toprope próbáltam. De milyen jól tettem! Gyönyörű volt, de ha herém lett volna, tuti leszakad :). Ez amúgy is egy ilyen nap volt :).



De legalább jól esett a vacsi. Most meg várjuk az "ellenteamet", Tomit és Teklát. Nagy szükségünk is van az ER(D)ŐSítésre, mert lengyel és szlovák mászók özöne mellett a magyarok becsületét csak ketten védjük a völgyben.