Hétfőn elbúcsúztunk Tomitól és Terrassától. Utolsó utunk azonban még a francia sportóriásba vezetett, ahol Marci megvette nekem a legszebb mászózsákot, ami az egész világon létezik :).
Aztán nyakunkba vettük a főutakat, és az autóutakat, és éjszakára Orpierre-be is értünk. Az egyik szektor parkolójában volt a hálószobánk, ahol sajnos nem voltunk kettesben. Egy szemtelen róka zavarta az álmunk, aki fényre és tapsra se nagyon akart távozni. Inkább felvertük a sátrat, és úgy aludtunk, nehogy rókapuszira keljünk.
A csodazsák és boldog tulajdonosa :)
Másnap egy finom reggeli után felballagtunk a szektorba. A nap sütött ezerrel, és valahogy a motivációnk sem volt a topon. Másztunk-mászogattunk, egy pár os-t el is rontottunk, aztán este 8-ra a nyakunkba szakadt az ég. Dörgött, villámlott, zuhogott, mi pedig a kocsiban vártuk éhesen, hogy a vadkempinges helyünkre végre felverhessük a sátrat. A nagy várakozásban el is szenderedtünk. Éjfél körül, csöpörkélő esőben végre felépült a mobilhome. Pár harapás után kómásan dőltünk a hálózsákba. Másnap minden csurom víz volt, de legalább sütött a nap. A reggelivel nem kapkodtunk, mert tudtuk, hogy soha semmilyen körülmények között nem szabad vizesen elrakni a sátrat :) (Ugye, Ádám?:).
Orpierre
Kisfal, nagyfal
A mamut
Mire mindenünk megszáradt egy óra lett. Felbandukoltunk a falhoz, aztán úgy döntöttünk, hogy inkább továbbállunk Covolora, és ott mászunk két napot. Újra jöttek a főutak. Azt hittem soha nem érünk oda, de a Mitfahrer annyit fejlődött az elmúlt hónapban, hogy nem keveredtünk el, és pik-pak megtalálta az amúgy elrejtett falucskát :).
A késői lefekvés ellenére korán keltünk, mert már 7-kor megcsiklandoztak a napsugarak. Kényelmes evés-ivás után felbandukoltunk a falhoz. Az utak gyönyörűek, de az időjárás elég pukkasztó volt. Hiába voltunk árnyékban, ha megmozdultunk, leszakadt rólunk a víz.
Nem túl hosszú tanakodás után úgy döntöttünk, hogy hazajövünk, és Geriben mászunk szombaton. De persze ez a program is megváltozott ...:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése